Miután vélhetően a krém okozta allergiás reakciótól vörösen puffadt fejjel bevánszorogtam az iskolába, nem is vártam többet, jobbat, szebbet.

A mai nap tehát pontosan annyira elcseszett volt, mint amilyennek lennie kellett.

És persze még nincs vége.

Húsz perccel ezelőtt az ágyon hemperegve szipogtam a perceket. Csak vártam, hogy teljen.

Ma nagyon rossz napom volt- kezdhető így is egy poszt.

De csak azért nem kezdtem így, mert ma elhangzott az az abszurd mondat az osztályfőnöki órán, hogy még lehetek négyes fizikából.

Ez az egyetlen amiért nem kezdtem így, egyébként az állítás nem hamis.

Fáradt vagyok, és öt hetem van arra, hogy befejezzem Zöld ledecskének a rajzot. 

Most örülöm kelene, hogy mindössze öt hét választ el attól, hogy a tavaly augusztus óta áhítozott nyaram elkezdődjön.

Ez a nyár az Enyém.

Viszont ebben az állapotban csak aggódni tudok és sírni. Egyre sűrűbb nálam ez a

hangulathalálozás. 

csak pretend baszki, pretend.